Autor: admin

A vétyemi erdőrészlet, amely Tormafölde határában, a MAORT-úttól párszáz méterre található, különleges értékkel bír, ma már szigorú védelem alatt álló terület.

A tiszteletet parancsoló, ezüstös törzsű bükkfaóriások nemcsak szépségükkel, hanem méretükkel is magukra vonzzák a figyelmet. Érdemes megfigyelni azokat a madarakat, rovarokat és ritka gombafajokat is, melyeknek az ősbükkös – a magasban záródó lombkorona, a törzs és a kéreg, illetve a tápanyagban gazdag talaj – ad élőhelyet. Különlegességét, szépségét annak köszönheti az erdőrezervátum, hogy a terület kontinentális klímájában bizonyos szubmediterrán hatások érvényesülnek, valamint az agyagbemosódásos erdőtalaj kiváló életfeltételeket teremt az erdőknek. Az idős bükkállományban több mint negyven éve semmilyen erdőgazdálkodási tevékenység nem történt, így mindazt, ami szemünk elé tárul, a természet formálta. Ezt megelőzően, 1984-ig viszont az életkornak és az erdő állapotának megfelelő szakmai munkát rendben elvégezték az erdő akkori kezelői. A faállomány kora meghaladja a 190 évet, némelyik fa óriási méreteivel hívja fel magára a figyelmet. A kidőlt idős egyedek az erdőterületen maradnak.

Az ősbükköst két fontos cél érdekében alakították ki: a „magára hagyott” erdő tudományos kutatások helyszíne (növekedés, pusztulás, törzsszám alakulása emberi beavatkozás nélkül stb.), másrészt a szakemberek és a szélesebb közönség számára is látogatható nevezetesség, látványosság.

Az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) munkatársai által végzett időszakos kutatások, felmérések adatait táblák ismertetik a helyszínen, a róluk leolvasható adatok összehasonlítása a szakemberek számára is rengeteg érdekességgel szolgál. A mért adatokat tanulmányozva egyértelművé válik az erdőkezelés fontossága, a fakitermelések kellő időben történő elvégzése, hiszen a magára hagyott erdőben óriási értékek mennek veszendőbe.

Térkép itt

A Kerka, régen Kerkás (szlovénül Krka, vendül Kerka) folyó Szlovéniában, a Vendvidéki-dombságban ered, Bajánsenye térségében lép be Magyarország területére és Muraszemenye térségében ömlik a Murába.

Vízgyűjtő területe 1762 km², beleértve a Mura torkolat felett, a 2+185 szelvényben betorkolló Lendva patakot is. A Kerka teljes vízgyűjtőjének nagyjából kétharmada tartozik Magyarországhoz, egyharmada Szlovéniában van. A felső határszelvénynél a szlovén területen lévő vízgyűjtő terület 110 km². A vízfolyás magyarországi szakaszának hossza 53,6 km.

A Kerka forrásától először délkeleti irányban halad, majd nagy ívben dél felé fordulva torkollik a Murába. Ezt a menetvonalat követi a Kerkától nyugatra a Szentgyörgyvölgyi-patak, amely a Kebelébe torkollik. A Kebele délre elhagyva az országot Szlovéniában torkollik a Lendvába, amely országhatárt képezve a Kerkába torkollik a Murában való torkollás felett körülbelül 2 km-rel.

A Kerka „kettévágja“ Szécsiszigetet, a háztól nyugatra található, a híd körül megtekinthető a bivalyrezervátum, a Kerka holtága mellett a malom, kis sétával elérhető északi irányban a Cserta és a Kerka torkolata.

A kastély szomszédságában házi bivalyok legelésznek. A házi bivaly (Bos bubalus domesticus) őse az ázsiai vagy indiai vadbivaly, melynek háziasítása kb. 6000 évvel ezelőtt történt. Magyarországra a 6. század közepén az avarok hozták be. Erdélyben és Szatmárban kis gazdaságokban, míg Somogy és Zala megyében a nagy gazdaságokban tenyésztették. Súlya: 450 – 500 kg, marmagassága 150 – 180 cm, vemhességi ideje 315 nap.

A vizet rendkívül kedveli, mocsaras vidékeken, a savanyú, rossz minőségű legelőkön is jól tartható. Hatalmas erejű, szívós, igénytelen, munkabíró állat. Általában lomha mozgású, lusta állatnak tartják, de aligha van kiszámíthatatlanabb, rosszindulatúbb és félelmetesebb háziállat a feldühödött bivalybikánál. Ha ingerlik, gyáva természete szilaj vadságba csap át; felbőszítve inkább letapossa ellenségét, semhogy felökleli. Teje nagyon zsíros (8%). A bivalytej a sajtkészítés alapanyagaként külföldön közkedvelt. Húsa vöröses, rostos,  melynek fehérje és ásványianyag-tartalma magasabb a szarvasmarháénál.

Magyarországon az állomány 300 – 350 egyed, vagyis ma alig néhány tucatnyi állat őrzi a hajdani magyar bivalyállomány emlékét, melynek nagy része a Nemzeti Parkok kezelésében van. A szécsiszigeti bivalyrezervátumot a Kerka-mente Natúrpark Egyesület alapította 1999-ben. Célja a génmegőrzés, a bemutatás, a legelők természeti értékeinek megőrzése.

A Kossuth utca 27. számú telken magasodik a Szapáry család XVIII. században épített kastélya, amit a szécsiszigeti vár egy részének a felhasználásával építettek. A vár árkait XVII. századi leírás szerint földsánc vette körül, amit fapalánkok egészítettek ki. Ezek ma is nyomaikban felismerhetők. Azonban a vár árkait 1871-ben a tiszttartó betömette, területét fásította.

Az épület a magyar barokk kastélyok jellegzetességeit mutatja. Kialakítása egyszerűbb, mint a külföldieké, higgadtabb, mégis betölti reprezentatív szerepét. A kastély földesúri székhely voltánál fogva több volt egy egyszerű lakóhelynél. Birtokosának és családjának otthonaként gazdasági és birtokigazgatási központjaként, valamint nem utolsó sorban a földesúri hatalom reprezentálójaként szolgált.

A szécsiszigeti kastély a régi vár helyén épült a maitól eltérő formában, eredetileg U alakú volt, ami egy 1864-ben készült térképen látható. Az épület maga a Kerka völgyétől pár méterre kiemelkedő, részben mesterségesen kialakított dombon áll. Elmondások szerint berekfa cölöpöket használtak alapozáskor, melyeket égetéssel tartósítottak. 1968-ban a Kerkát új mederbe terelték. A gyorsabb lefolyás miatt a talajvízszint folyamatosan csökkent, a facölöpök korhadni kezdtek.

Az épület mai állapotában L alakú, északkeleti-délnyugati tengelyű szárnya a lakószárny. Északkeleti oldalához magtár csatlakozik. A volt istállókat és a kapuépítményt, mely délkeleti oldalon csatlakozott a kastélyhoz, 1945 után lebontották. Különböző vizsgálatok kimutatták, hogy az épület legidősebb része a magtár. Az is kiderült, hogy a kastélyszárnynak csak a délnyugati fele volt egyemeletes a lépcsőkig, a többi része földszintes volt. A kastély egy emeletes, oldalfolyosós és teljes területén alápincézett. Főhomlokzata 10 tengelyes, melyet horizontális övpárkányok, vertikálisan pedig pilaszterek tagolnak. A földszintes ablakok egyenes ívűek, szalagkeretesek, az emeletiek díszesebbek, szintén szalagkeretesek, a szemöldöknél ehinusz mintával és füzérrel, párkánnyal és tükrös ablakköténnyel. A kastély bolthajtásos pincéjében tárolták az uradalom borát. A pincében 145 akós hordók álltak, ezeket itt szerelték össze. A régi kapuzat alját rúdfával rakták ki, az udvar egyébként kaviccsal volt felszórva, közepén kút állt, körülötte orgonabokrok.

A Kastély közvetlen területe egy közel 0,7 hektáros kert, melyet félkör alakban a középkori várárok vesz körül. A kastélyhoz tartozik még a holtág és a jelenlegi meder által bezárt háromszög alakú 7 hektáros terület. Kerttörténeti szempontból annyit jelent, hogy a kastély körül minimális területet foglalt el a korra jellemző kialakítású kert, a park többi része gazdasági célokat szolgált. A második világháború idején már ligetek vették körül az épületet, melyeknek legjellemzőbb fája a gyertyán volt.

A „szigeti hegyen“, a háztól fél óra sétatávolságra található egy kilátó, melyből látható a Kerka medencéje. „Szécsiszigeti kilátó“ weiterlesen