Dobronaki Trópusi Kert

350 négyzetméternyi trópusi kert, több, mint 900 féle egzotikus növény.

Ocean Orchids d.o.o.
Szlovénia, Dobrovnik 297
9223 Dobrovnik

Belépőjegyek:

Felnőtt: 5 EUR (2,5 EUR levásárolható)

Gyerekeknek 15 éves kor alatt ingyenes.

Térkép itt

Pákai erődpark

A Déli Védelmi Vonal (ez volt a hivatalos elnevezés) a III. világháborúra való felkészülés jegyében készült, ugyanis a kommunista politikai vezetők meg voltak győződve róla, hogy az újabb világégés elkerülhetetlen. Sztálin kiadta az utasítást, hogy fel kell készülni az imperialisták támadására – és egyúttal Nyugat-Európa megszállására, amihez a Rákosi vezette magyar vezetés teljes meggyőződéssel asszisztált. Mindennek az lett a következménye, hogy a magyar népgazdaság bevételeiből, erőforrásaiból aránytalanul nagy részt hadikiadásokra fordítottak 1949-től.

A veszélyt délről várták, Jugoszlávia felől, mivel a Tito vezette délszláv állam kapcsolatai a sztálini Szovjetunióval megromlottak, ezért déli szomszédunk bizonyos mértékben nyitott a nyugati hatalmak felé. Olaszországban és az Adrián – tehát relatív közelségben – pedig a NATO haderő már jelen volt a térségben. A szovjet hadvezetés stratégiai okokból kívánatosnak tartotta a magyar határ déli részének hermetikus lezárását, melyet a magyar pártvezetők igyekeztek valóra is váltani.

1950-ben megkezdődött a 15 km széles határsáv kialakítása, melyből kitelepítették a „rendszer ellenségeit”, külön igazolványt vezettek be, sorompókkal zárták le az ide vezető utakat, megerősítették a határőrséget és az ÁVH-val közös járőrözést vezettek be, továbbá eltávolították a közigazgatásból és a kereskedelemből a nem megbízható személyeket. Már 1949-ben kétsoros drótakadályokat építettek ki az államhatáron, amit a második ütemben aknazár telepítése követett. A harmadik, egyben legköltségesebb szakaszban egy nagyszabású erődrendszer kialakítása kezdődött meg szovjet katonai szakértők közreműködésével. Ennek költségét körülbelül 6,2 milliárd Ft-ba becsülhetjük, ami nemzetgazdasági szinten óriási összeget jelentett akkor.

A Déli Védelmi Vonal három védőövből állt, ezek közül az első az úgynevezett fővédőöv épült ki a legteljesebben. Az itt található erődítményeket – melyeket a köznyelv bunkernek hív – szovjet tervek alapján építették 1952 és 1955 között.

1957-1958-ban a magyar-jugoszláv kapcsolatok visszatértek a normális kerékvágásba, ezzel együtt pedig megkezdődött a védelmi rendszer lebontása. Ez pont olyanra sikerült, mint a megszületése: azaz sosem fejezték be teljesen, így maradhattak meg nagy számban a vasbeton tüzelőállások, géppuskafészkek, parancsnoki objektumok stb. Ezt a hatalmas költségeket felemésztő védelmi vonalat sohasem használták – szerencsére –, megépítése az értelmetlenség mementója!

Az erődrendszer építményei legnagyobb számban itt Dél-Zalában maradtak meg. Többségük szántóföldeken, erdőkben áll gazdátlanul, de van néhány, amit a helyi lakosok használnak terménytárolónak, raktárnak stb. Ezekről az építményekről az elmúlt évekig szinte senki sem tudott, vagy legalábbis nem tulajdonított neki értéket, holott olyan méretű védelmi rendszerről van szó, melynek Európában nincs párja. A „Magyar Maginot-vonal”-nak aposztrofált erődrendszer majdnem kétszer olyan hosszú, mint a névadó, francia Maginot-vonal (350 km).

Ma már turisztikai attrakcióvá formálódnak a dél-zalai bunkerek, melyben komoly előrelépést „A vizek hátán, dombok ölén, bunkerek mélyén” projekt jelentett. Ennek keretében Páka körzetében látogathatóvá vált 4 db erődítmény, felújításra kerültek a hajdani futóárkok, s tájékoztató táblák kerültek kihelyezésre.

Pákától Kerkaszentkirályig feltárásra kerültek az erődrendszer látványosabb elemei, melyeket a geocaching szerelmesei számára útvonallá fűztek fel a szervezők. Ennek nyomán minden érdeklődőnek lehetősége van újra felfedezni a bunkereket, s ehhez még GPS-ekhez is hozzá lehet jutni helyben, a Skanzen Egyesület jóvoltából.

A hidegháborús erődítés az ország (a szocialista blokk) védelmén túl a helyi olajvidék biztosítását is szolgálta. Ezért épült meg Lovásziban az itteni kőolajipari létesítmények dolgozóinak védelmét ellátó óvóhely, melyet tatabányai bányászok titokban építettek 1952-től a II. világháborús légoltalmi pincék felhasználásával. A lovászi óvóhely hatalmas méretű, több mint ezer fő befogadására volt alkalmas, de vészhelyzet esetén akár háromezren is meghúzódhattak itt. Saját áramfejlesztővel, vízhálózattal, belső kúttal, telefonközponttal és orvosi szobával rendelkezett és természetesen volt benne hadműveleti iroda is.

Budafai arborétum

A budafapusztai arborétum területét alkotó erdők régen a Zichy család birtokában voltak. Az itt található vadászkastély 1926-ban épült, körülötte ekkor kis parkot és tavat alakítottak ki.

Az uradalom államosítása után 1954-ben kezdődött meg az arborétum kialakítása egyrészt közjóléti célból, másrészt azért, hogy elősegítse az idegen vidékekről, távoli kontinensekről származó fafajok meghonosítását. A régi kastélyparkhoz kapcsolódva újat alakítottak ki, a meglévő kis tavat felújították.

A parkban 132 féle tűlevelű és 88 féle lomblevelű fát ültetettek el. Tavasszal, az azáleák virágzásakor az arborétum valódi tündérkertté változik, de a jegenye-, mamut- és a mocsári fenyők állományai egész évben különleges látványosságot kínálnak.

A Zalaerdő Zrt. az utóbbi években felújíttatta a vadászházat, új kilátót emelt, játszóteret hozott létre, valamint tűzrakó helyek, szobrok, emlékhelyek is épültek az arborétumban. Emlékmű jelzi a Budafapuszta 1-es számú fúrás helyét is, ahol 1937. február 9-én – Magyarországon először – megkezdődött a földgázbányászat.

Az arborétum Kistolmácstól, Kiscsehitől és Bázakerettyétől egyaránt kb. 3 kilométerre található. Bázakerettyétől és a kiscsehi elágazástól aszfaltúton, Kistolmács felől a kék kereszt turistaúton közelíthető meg.

Térkép itt

Nyitva tartás:

Július 1-jétől augusztus 30-ig:

szerda: 10-16 óráig
szombat, vasárnap: 10-17 óráig
(augusztus 20-án is nyitva)

Belépődíj: 

Felnőtteknek:                       500.- Ft/fő
Gyermekeknek:                    200.- Ft/fő

Bázakerettyei termálfürdő

A strand 2020-ban a járványhelyzet miatt zárva!

A strand két meleg vizes élménymedencét, egy pezsgőfürdőt, egy 33×15 m-es hideg vizes úszómedencét és egy gyermekpancsolót foglal magába. A gyönyörű környezet, a békés, családias légkör, a medenceválaszték, a modern, vízforgatós technológia, a kiváló 30-36 °C hőmérsékletű termálvíz, valamint a kedvező árszínvonalú vendéglátó-ipari egység minden korosztály számára vonzóvá teszik a termálfürdőt.

 

Lovászi bunkerrendszer

Az 50-es évek hidegháborús hisztériájában a szovjet iránytól eltérő utat járó szocialista Jugoszláviát ellenséggé kiáltották ki, így hazánk a szocializmus védőbástyájaként a „magyar Maginot-vonalnak“ nevezett erődrendszer építésébe kezdett.

Ez a majd 630 km-es védvonal az ország déli határvidékén, az Őrségtől Szegedig húzódott, s ebben kiemelt fontosságú volt a Nagykanizsa-Lenti szakaszon a Dél-zalai szénhidrogénmezők védelme. Így itt nem csak az erődrendszer elemei készültek el, de Lovásziban egy légópince is épült, biztosítva a dolgozók védelmét, illetve az olajkitermelés folyamatosságát háborús körülmények között is.

Minderre Magyarország közel 7 milliárd forintot költött.

Mára ezek az építmények betonba merevedett mementói az akkori őrületnek. Szerencsére azóta az aknazárakat felszedték, a drótakadályokat lebontották, vagy felhasználta a falusi lelemény. Időközben az Úniós csatlakozás révén a határok is átjárhatóvá váltak, így ma már bátran és gond nélkül bejárhatjuk az egykor igen szigorúan őrzött határszakaszt. 10 km-es túrával körbejárhatjuk a Lovászi határában fellelhető emlékeket. Az egykori árokrendszernek mára csak a beomlott nyomai láthatók, de a fedezékek és parancsnoki állások máig állnak és a bátrabbak be is merészkedhetnek a legtöbbe.

A túra két szakaszra van osztva. Kezdjük talán a hosszabb gyalogtúrával. Ha elindulunk a strand melletti műúton az egyre meredekebbé váló úton felfelé, a domb tetején a II. világháború idejéből fennmaradt légvédelmi ütegállás nyomaira bukkanhatnak a figyelmesebbek az úttól balra egy kis magaslaton. Továbbhaladva elhagyjuk az út mellett az egykori kútfeji határőrlaktanya ma már magánkézben lévő épületeit, egyre magasabbra kapaszkodva közelíthetjük meg a gerinc másik oldalán húzódó országhatárt. A legmagasabb ponton egy Y alakú elágazásnál balra fordulva megkerüljük az erdészet sorompóját és elérjük első pihenőhelyünket egy dombtetőn álló faház mellett.

Érdekessége, hogy a földpincéjét egy betonbunkerből alakították ki. Ha kifújtuk magunkat, kövessük nyugati irányba a nagy ívben délre kanyarodó utat és nézzünk be mindkét oldalon az erdő fái közé, ugyanis mindenütt futóárkok és megfigyelőállások nyomait találjuk, ha jól kinyitjuk szemeinket. Leérve a völgybe, egyre nagyobb erődítményekre találunk. Az addigi kerek megfigyelő kupolákat itt lövegállások, tüzérségi megfigyelőállások váltják fel. Ha átgondoljuk, hogy akkoriban itt erdő helyett legelő volt, mindjárt érthetővé válik a védmű felépítése. A harckocsiakadályokat mára már eltávolították, de az állások és parancsnoki erődítmények még mindig kitűnő állapotban vannak. Soknak betömték a bejáratait, mert ezek mindig megmozgatták az itteni gyereksereg fantáziáját és a mindenszentekkor elcsent gyertyacsonkok segítségével csapatokban járták a területet, hogy megismerkedjenek a sötét titkokkal. Tehették mindezt könnyedén, mert errefelé mindenki jó viszonyt ápolt a határőrökkel, így a közvetlen határsáv kivételével nem zavarták el a gyerekeket.

Utunkat egy völgybe balra kanyarodva folytatjuk. Csak néhány méternyire kell bemenni az erdő fái közé és máris rábukkanunk az erődítményekre. Parancsnoki és hírközpontokat találunk igen jó állapotban, de olyan is van amit szinűltig megtöltött a víz. Mindenképpen nagyon figyelmesen és óvatosan menjünk, mert olyan jól beleolvadnak a környezetbe, hogy bármikor könnyen beleeshetünk egy-egy aknába, bejáróba. Visszakapaszkodva a domb tetőre megtaláljuk az egyik legnagyobb bunkert, a „hétszobás“-t ahogy a helyiek nevezik. Tőle nem messze még találunk egy igen jó állapotú megfigyelőállást, majd az erdő fái között leereszkedünk az Egervölgybe és visszatérhetünk a kiinduló pontra.

A túra másik szakasza a „Légópince“ bejárása. Előzetes egyeztetés után vezetővel járhatjuk be az óvóhely labirintusait. Ez az országos szinten is nagynak tekinthető építmény számtalan elágazásával, kijáratával a domboldalra felkúszó Lakótelep településrész alatt húzódik. Számtalan folyosóval, saját víz és áramellátással, szellőztetéssel, fűtéssel, orvosi szobával, telefonközponttal, parancsnoki szobával, de még hullatárolóval is rendelkezett. Méretei megdöbbentőek, aminek oka az, hogy a dolgozók mellett azok családtagjainak ellátást is szolgálta volna.

Szinte a rendszerváltásig üzembe tartották és rendszeresen légoltalmi gyakorlatokat is szerveztek itt. Azonban azt követően az új tulajdonos már hasznosítani nem tudta és állaga folyamatosan leromlott. Így végül lezárták, infrastruktúráját kikötötték és alacsonyan fekvő részeit elöntötte a talajvíz. Egyedül az embercsempészek vették időnként használatba, itt várták be a csoportokat és indították tovább a határ felé a menekülteket. Szerencsére egy pályázati forrás segítségével sikerült ismét a világítást helyreállítani és talán a jövőben további állagmegóvások is lehetővé válhatnak.

Lendvai vár

A magyar határtól nem messze, de már Szlovénia területén, Lendván, a belváros fölött magasodik az alsólendvai vár hófehér falú, L alakú épülete. A várból a városra és a környező szőlőhegyekre nyíló csodás kilátás mellett érdemes meglátogatnunk a falai közt kialakított történeti és képzőművészeti kiállításokat.

A lendvai hegytetőn már a XII. században is erődítmény állt, ám ez a tatárjárás idején elpusztult, az utána épült kővár a német származású Hahót nemzetség birtoka lett, akik később felvették a Bánffy nevet, és egészen kihalásukig, a XVII. századig a környék legbefolyásosabb dinasztiájává váltak.

A török háborúk idején Lendva várának fontos végvári szerep jutott, a környéken a legjelentősebb csatára 1603-ban került sor, de a várat a töröknek nem sikerült elfoglalnia.

1644-ben kihalt a tulajdonos Bánffy-család, majd egy rövid Nádasdy időszak után az Eszterházy családé lett a birtok. Az Eszterházyak az adományként kapott várakat I. Lipót király iránti hálából “L” alakba kívánták átépíteni, ami a XVIII. század elején a lendvai vár esetében – a bástyarendszer felújításával együtt – be is következett. Így alakult ki a ma is látható barokk stílusú várkastély.

A vár épületét a jugoszláv hadsereg a két háború közötti időszakban laktanyának használta, majd a második világháború után ismét általános iskola működött benne. 1973 óta működik a Lendvai Galéria és Múzeum a falai között.

 

A vár állandó történelmi kiállítása a török veszedelem idején az Európa védőbástyáit képező várak történetét mutatja be.

A néprajzi kiállítás a muravidéki magyarság kulturális örökségét, a hetési népi textíliákat mutatja be. Gazdagon díszített festett bútorok, szekrények, lócák mutatják be a Lendva-vidéki mesterek tehetségét. A tájékoztató szövegeket magyarul is olvashatjuk.

A késő bronzkori Oloris régészeti kiállítás nevét a Lendva melletti Alsólakoshoz közeli település latin nevéről kapta. Az olorisi leletek között legtöbb az agyagtárgy. Ez a kiállítás szemmel láthatóan még a hetvenes-nyolcvanas évek terméke, azóta nem nagyon nyúltak hozzá.

Lendva híres szülötte Zala György szobrászművész. Legismertebb alkotása a Milleniumi emlékmű a budapesti Hősök terén, de modellt ült neki Ferenc József és Erzsébet királyné is. Emlékszobájában számos köztéri szobra megtekinthető kicsiben.

Ha már ott vagyunk a várban, érdemes megnézni a padlásgalériát és a földszinten megtekinthető Gálics-féle képzőművészeti és lepkegyűjteményt is. A lepkegyűjtemény, amelyben közel 400 db lepke látható a világ számos tájáról, a művésznek ihletként szolgált.

Mároki kápolna

Szécsisziget határában található a Kerkától keletre, a szőlőhegyen álló XIII. századi Mároki-kápolna, az elpusztult Petróc falu temploma, régi temetővel körülvéve. A háztól gyalog fél órára van.

A XVI. században vált elhagyatottá és 1794-ben került sor a helyreállítására. Ide 1945-ben temettek utoljára. A kápolna román stílusát az évszázadok során némileg átalakították. Sajátossága az oltár körül falba épített ülőhelyek. Homlokzatán résablak, a torony oldalain rézsűablakok helyezkednek el. A padozat legnagyobb része tégla, karzata fából van.

Vétyemi ősbükkös

A vétyemi erdőrészlet, amely Tormafölde határában, a MAORT-úttól párszáz méterre található, különleges értékkel bír, ma már szigorú védelem alatt álló terület.

A tiszteletet parancsoló, ezüstös törzsű bükkfaóriások nemcsak szépségükkel, hanem méretükkel is magukra vonzzák a figyelmet. Érdemes megfigyelni azokat a madarakat, rovarokat és ritka gombafajokat is, melyeknek az ősbükkös – a magasban záródó lombkorona, a törzs és a kéreg, illetve a tápanyagban gazdag talaj – ad élőhelyet. Különlegességét, szépségét annak köszönheti az erdőrezervátum, hogy a terület kontinentális klímájában bizonyos szubmediterrán hatások érvényesülnek, valamint az agyagbemosódásos erdőtalaj kiváló életfeltételeket teremt az erdőknek. Az idős bükkállományban több mint negyven éve semmilyen erdőgazdálkodási tevékenység nem történt, így mindazt, ami szemünk elé tárul, a természet formálta. Ezt megelőzően, 1984-ig viszont az életkornak és az erdő állapotának megfelelő szakmai munkát rendben elvégezték az erdő akkori kezelői. A faállomány kora meghaladja a 190 évet, némelyik fa óriási méreteivel hívja fel magára a figyelmet. A kidőlt idős egyedek az erdőterületen maradnak.

Az ősbükköst két fontos cél érdekében alakították ki: a „magára hagyott” erdő tudományos kutatások helyszíne (növekedés, pusztulás, törzsszám alakulása emberi beavatkozás nélkül stb.), másrészt a szakemberek és a szélesebb közönség számára is látogatható nevezetesség, látványosság.

Az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) munkatársai által végzett időszakos kutatások, felmérések adatait táblák ismertetik a helyszínen, a róluk leolvasható adatok összehasonlítása a szakemberek számára is rengeteg érdekességgel szolgál. A mért adatokat tanulmányozva egyértelművé válik az erdőkezelés fontossága, a fakitermelések kellő időben történő elvégzése, hiszen a magára hagyott erdőben óriási értékek mennek veszendőbe.

Térkép itt

Kerka patak

A Kerka, régen Kerkás (szlovénül Krka, vendül Kerka) folyó Szlovéniában, a Vendvidéki-dombságban ered, Bajánsenye térségében lép be Magyarország területére és Muraszemenye térségében ömlik a Murába.

Vízgyűjtő területe 1762 km², beleértve a Mura torkolat felett, a 2+185 szelvényben betorkolló Lendva patakot is. A Kerka teljes vízgyűjtőjének nagyjából kétharmada tartozik Magyarországhoz, egyharmada Szlovéniában van. A felső határszelvénynél a szlovén területen lévő vízgyűjtő terület 110 km². A vízfolyás magyarországi szakaszának hossza 53,6 km.

A Kerka forrásától először délkeleti irányban halad, majd nagy ívben dél felé fordulva torkollik a Murába. Ezt a menetvonalat követi a Kerkától nyugatra a Szentgyörgyvölgyi-patak, amely a Kebelébe torkollik. A Kebele délre elhagyva az országot Szlovéniában torkollik a Lendvába, amely országhatárt képezve a Kerkába torkollik a Murában való torkollás felett körülbelül 2 km-rel.

A Kerka „kettévágja“ Szécsiszigetet, a háztól nyugatra található, a híd körül megtekinthető a bivalyrezervátum, a Kerka holtága mellett a malom, kis sétával elérhető északi irányban a Cserta és a Kerka torkolata.

Bivalyrezervátum

A kastély szomszédságában házi bivalyok legelésznek. A házi bivaly (Bos bubalus domesticus) őse az ázsiai vagy indiai vadbivaly, melynek háziasítása kb. 6000 évvel ezelőtt történt. Magyarországra a 6. század közepén az avarok hozták be. Erdélyben és Szatmárban kis gazdaságokban, míg Somogy és Zala megyében a nagy gazdaságokban tenyésztették. Súlya: 450 – 500 kg, marmagassága 150 – 180 cm, vemhességi ideje 315 nap.

A vizet rendkívül kedveli, mocsaras vidékeken, a savanyú, rossz minőségű legelőkön is jól tartható. Hatalmas erejű, szívós, igénytelen, munkabíró állat. Általában lomha mozgású, lusta állatnak tartják, de aligha van kiszámíthatatlanabb, rosszindulatúbb és félelmetesebb háziállat a feldühödött bivalybikánál. Ha ingerlik, gyáva természete szilaj vadságba csap át; felbőszítve inkább letapossa ellenségét, semhogy felökleli. Teje nagyon zsíros (8%). A bivalytej a sajtkészítés alapanyagaként külföldön közkedvelt. Húsa vöröses, rostos,  melynek fehérje és ásványianyag-tartalma magasabb a szarvasmarháénál.

Magyarországon az állomány 300 – 350 egyed, vagyis ma alig néhány tucatnyi állat őrzi a hajdani magyar bivalyállomány emlékét, melynek nagy része a Nemzeti Parkok kezelésében van. A szécsiszigeti bivalyrezervátumot a Kerka-mente Natúrpark Egyesület alapította 1999-ben. Célja a génmegőrzés, a bemutatás, a legelők természeti értékeinek megőrzése.