A vétyemi erdőrészlet, amely Tormafölde határában, a MAORT-úttól párszáz méterre található, különleges értékkel bír, ma már szigorú védelem alatt álló terület.
A tiszteletet parancsoló, ezüstös törzsű bükkfaóriások nemcsak szépségükkel, hanem méretükkel is magukra vonzzák a figyelmet. Érdemes megfigyelni azokat a madarakat, rovarokat és ritka gombafajokat is, melyeknek az ősbükkös – a magasban záródó lombkorona, a törzs és a kéreg, illetve a tápanyagban gazdag talaj – ad élőhelyet. Különlegességét, szépségét annak köszönheti az erdőrezervátum, hogy a terület kontinentális klímájában bizonyos szubmediterrán hatások érvényesülnek, valamint az agyagbemosódásos erdőtalaj kiváló életfeltételeket teremt az erdőknek. Az idős bükkállományban több mint negyven éve semmilyen erdőgazdálkodási tevékenység nem történt, így mindazt, ami szemünk elé tárul, a természet formálta. Ezt megelőzően, 1984-ig viszont az életkornak és az erdő állapotának megfelelő szakmai munkát rendben elvégezték az erdő akkori kezelői. A faállomány kora meghaladja a 190 évet, némelyik fa óriási méreteivel hívja fel magára a figyelmet. A kidőlt idős egyedek az erdőterületen maradnak.
Az ősbükköst két fontos cél érdekében alakították ki: a „magára hagyott” erdő tudományos kutatások helyszíne (növekedés, pusztulás, törzsszám alakulása emberi beavatkozás nélkül stb.), másrészt a szakemberek és a szélesebb közönség számára is látogatható nevezetesség, látványosság.
Az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) munkatársai által végzett időszakos kutatások, felmérések adatait táblák ismertetik a helyszínen, a róluk leolvasható adatok összehasonlítása a szakemberek számára is rengeteg érdekességgel szolgál. A mért adatokat tanulmányozva egyértelművé válik az erdőkezelés fontossága, a fakitermelések kellő időben történő elvégzése, hiszen a magára hagyott erdőben óriási értékek mennek veszendőbe.